Pszichológiai tanácsadás online vagy személyesen
A szakellátásban élő gyermekek a másodlagos és a sokadlagos traumatizáció tükrében
A szakellátásban élő gyermekek a másodlagos és a sokadlagos traumatizáció tükrében
Krízisek
A családból a szakellátásba való kerülést a gyermek mindenképpen krízisként éli meg. A kiemelés okai lehetnek többek között, az elhanyagolás, a szülők alkoholizmusa és egyéb pszichés problémái, a rossz szociális körülmények, a bántalmazás. Azonban akármilyen okból kifolyólag is történik a gyermek traumaként fogja megélni a helyzetet. Ebben a kritikus időszakban sérülékenyebbek, befolyásolhatóbbak, a bennük lévő feszültség pedig más-más tünetekben jelenhet meg. Az otthonok dolgozói sokszor számolnak be velük kapcsolatban depresszióról, szorongásról, impulzív reakciókról, agresszivitásról, amik az egyensúlyvesztés jelei.
A krízis egy lélektanilag megterhelő kritikus állapot, amely az adott pillanatban mindennél fontosabbá válik és a vele való szembenézést nem lehet elkerülni. Az egyén a szokásos problémamegoldó eszközeivel nem tudja megoldani a helyzetet, így új stratégiák kialakítására van szükség.
Megkülönböztetünk normatív és paranormatív kríziseket (Erikson, 1950 id. Dubela, 2012). Az előbbit a pszichoszociális fejlődés velejárójaként értelmezhetjük, amely meghatározott életkorban jelentkezik (pl. serdülőkori, életközép, időskori krízis). A különböző szakaszok közötti átmenetek az egyént új feladatok elé állítják, s ha sikeresen megoldják egy magasabb fejlettségi szintet érhetnek el, konfliktusmegoldási stratégiáik pedig bővülnek.
A szakellátásba való kerülést a paranormatív vagy akcidentális krízisek csoportjába sorolhatjuk. Ennek központi eleme a tárgyvesztés, mely egy érzelmileg kitüntetett helyzet, érzés, személy vagy dolog elvesztését jelenti.
A helyzet ellen az egyén védekezni próbál. Ha sikeresen megoldja a válsághelyzetet, akkor alakulhat ki a kreatív krízis, melyben problémamegoldó stratégiái gazdagodnak (pl. szublimáció). Ha azonban nem tudja megtalálni a megfelelő feldolgozási módot, akkor különböző tünetek alakulhatnak ki, amelyek többek között lehetnek az alvászavar, agresszió, szorongás, valamilyen függőség, evészavar vagy akár öngyilkossági késztetések.
A gyermekvédelmi gondozásban élő gyermekek helyzete nagyon hátrányosnak tekinthető, ugyanis életükben halmozottan fordulnak elő a kritikus élethelyzetek. Sérülékenyebbek a krízisállapotokra, ezért másodlagos- illetve sokadlagos traumatizációnak vannak kitéve.
A tárgyvesztés egyfajta gyászfeldolgozást is tartalmaz. Tehetetlennek érzik magukat, hiszen nincs beleszólásuk a történésekbe. Nem mondhatják meg, hogy mit szeretnének. Dühösek önmagukra, mert úgy érezhetik, hogy rosszak voltak és ezért kellett elszakadniuk a családjuktól. Dühösek a szüleikre, hiszen úgy gondolják, hogy ők a hibásak, mivel hagyták, hogy elvigyék őket. Dühösek a dolgozókra, hiszen úgy érzik, hogy ők döntenek a sorsukról, ők kényszerítik bele őket egy olyan helyzetbe, amiben nem szeretnének lenni (Dubela, 2012)
Korai iskolaelhagyás
Sok tanulmányban olvashatunk a állami gondozás és a korai iskolaelhagyás közötti összefüggésekről. Ezek a fiatalok egy védtelen, többszörösen hátrányos helyzetű, többféle problémával küzdő és sérülékeny csoporthoz tartoznak. Herczog Mária szakirodalmában megfogalmazza, hogy a gyermekvédelmi ellátás nem tudja jelentősen befolyásolni, megakadályozni ezt a veszélyt. A sikeres iskolabefejezés, valamint a továbbtanulás tekintetében a nevelőszülőknél élő gyermekek adatai a jobbak. A megbélyegzések miatt kortársaik körében sem találnak megtartó kapcsolatokra, tanáraik sem mindig tudják megfelelően, kellő empátiával és segítségnyújtással kezelni őket, így gyakran felléphet náluk az iskolakerülő magatartás (Jackson, 2011 id. Herczog, 2013).
Az oktatásban kevésbé akarják/tudják e fiatalok egyéni szükségleteit figyelembe venni, a megfelelő erőforrások és a megfelelő érdekeltség hiányában erre a területre kevés figyelem irányul. Egy 2009-ben végzett kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a nevelőszülők elég magas hányada olyan kisebb településen él, amelynek oktatási rendszere fejletlen. Az eredmények szempontjából Budapesten, valamint Pest, Szabolcs és Borsod megyében kiemelkedően magas a nevelőszülők száma (Babusik, 2009 id. Herczog, 2013).
Herczog egy másik kutatást is említ, mely szerint 164 utógondozásba került fiatalt vizsgálva a megkérdeztettek 12,2%-a nem rendelkezett semmilyen iskolai végzettséggel, 21,8%-nak volt érettségije, 19,7%-nak másfajta végzettsége, 13,4%-ról pedig nem volt hozzáférhető információ. Az érettségizők 80%-a nevelőcsaládban élt, így összefüggést állapítottak meg a az iskolában maradás és a családi helyzet között (Herczog, 2013).
Az iskolához való negatív viszonyulás hátterében a gyermekek nem megfelelő szociábilitása is állhat. A családból való kiemelés, a környezetváltozás, a korábbi kapcsolatok megszakadása, a világban való bizalom elvesztése a nem biztonságos kötődés kialakulását foglalhatja magában. A családtól elszakadva új környezetbe, új iskolába kerül, az addig meglévő kötődési háló pedig sérül. A kortársak nem megfelelő fogadtatása révén a harag, a düh, a szeparáció érzését élhetik át. Az őket körülvevő stigmák miatt baráti körük a gyermekotthoni társaikra korlátozódhat le. Ezek a gyermekek állandóan ki vannak téve a kortársak bántalmazásának, így védekezésképpen támadó viselkedést választhatnak maguknak.
Rausch Attila a gondozásban élő gyermekek iskolai hozzáállását vizsgálta kérdőíves módszerrel. A kérdőívet 108, 8-20 év közötti állami gondozásban élő gyerek töltötte ki Pest és Komárom-Esztergom megyében. A mintában gyermekotthonokban és lakásotthonokban élők túlsúlyban voltak a nevelőszülőknél élőkhöz képest. A tanárok megítélése és az iskolai közösségbe történő beilleszkedés esetében nem mutatható ki szignifikáns különbség a nem állami gondozott gyermekekkel szemben. Tehát e kutatás szerint megállapítható, hogy a gyermekvédelemben élők nem érzik azt, hogy ne tudnának beilleszkedni vagy, hogy a tanárok megbélyegeznék őket. A mintában szereplő fiatalok 31,9%-a nem szokta magát magányosnak érezni, 40,7% néha, 11% elég gyakran, 16,5% pedig nagyon gyakran magányos. Megállapítható eredmény továbbá, hogy nagyobb arányban fordul elő köreikben agresszió, valamint gyakrabban érintettek verekedésben. Kortárskapcsolataik számában nem talált eltérést, kivéve abban, hogy kevesebb ellenkező nemű baráttal rendelkeznek (Rausch, 2013).
Előítéletes gondolkozás („Jó szülő-e az Állam?” kutatás)
A kutatás a gyermekvédelmi intézmények működéséért felelős legmagasabb szintű intézményvezetőire reprezentatív. Egy kvantitatív és egy kvalitatív szakaszból állt. Az előbbiben online kérdőíveket küldtek ki a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság címlistája alapján 89 működtetői címre (lefedi az országos szakellátási struktúrát, az intézményes és a nevelőszülői ellátásokat is). Az online kérdőíveket 89 szolgáltató vezetője kapta meg, ami 53 kérdést tartalmazott az intézményi férőhely létszámokról, valamint a kitöltő gyermekvédelemmel kapcsolatos attitűdjéről, hozzáállásáról is. 43 kitöltött kérdőív érkezett vissza. A 43 intézményvezető átlagosan 5600 dolgozó munkáját irányítja. Kiemelték, hogy nem állíthatják, hogy a vezetők gyermekvédelemmel kapcsolatos attitűdjei azonosok a dolgozók attitűdjeivel, azt azonban sejtik, hogy hatással lehet a beosztottak véleményére, az alkalmazott bánásmódokra és nevelési mintákra.
A kutatás kvalitatív részében 3 fókuszcsoportos interjút készítettek, mely csoportokat a következő szempontok szerint szervezték: fenntartók (állami, egyházi, civil), ellátástípus túlsúlya (nevelőszülői, gyermekotthoni) és a problémafókusz szerint. A csoportokba nevelői, gyermekfelügyelői és család-utódgondozói témakörben hívtak meg dolgozókat, ugyanis a vezetők véleménye mellett a dolgozókét is meg akarták ismerni.
Az eredmények a következőek: A kérdőíves kutatás során a vezetőket arra kérték, hogy írjanak 3 jelzőt a gyermekvédelemi szakellátásban élő gyermekekről és vérszerint családjaikról. A gyermekek személyiségére vonatkozóan a motiválatlanság szó fordult elő a legtöbbször. Ezen kívül a következő jelzőkkel azonosították a gyermekeket: érzelmileg labilisak, tanulási és beilleszkedési problémákkal küzdők, akaratgyengék, deviánsak, gyökértelenek, céltalanok,
szociálisan éretlenek, rossz személyiségállapotúak, semmiért nem kell megküzdeniük, irreális elvásárokat támasztanak a gyermekotthonokkal szemben, mindent készen kapnak. Az empatikus megnyilvánulásokra elenyésző választ kaptak.
A családokra a következő jelzők fordultak elő leggyakrabban: szegénység, együttműködés hiánya, szülői felelőtlenség, elhanyagolás, bűncselekmények, lecsúszott, perspektívátlan.
A kutatás interjús szakaszában a megkérdeztettek a gyermekvédelem működésének hiányosságaira és diszfunkcióira hívták fel a figyelmet. A dolgozók úgy vélik, hogy a szakemberek többsége nem vállal felelősséget a gyermekek iránt (a problémás gyermekkel akkor van a legkönnyebb dolguk, ha nincs bent az intézetben). Azt mondták, hogy a szakemberekben nincs igény foglalkozni a gyermekekkel. Eszköztelennek érzik magukat, valamint az együttműködés hiányát is tapasztalják. Tehát megállapítható, hogy a gondozásban élő gyermekeknek a társadalmi sztereotípiákon kívül gondozóik ítéleteivel is meg kell küzdeniük (Rácz, 2014).
Káros szenvedélyek, mint megküzdési stratégia
A személyi és tárgyi veszteségeket gyászmunka során dolgozzuk fel, amihez azonban időre és megküzdési stratégiákra van szükségünk. Lazarus (1966) és munkatársai bevezették a megküzdés fogalmát, ami a megterhelésekkel való szembenézést jelenti. Olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a stressz mérsékelhető. A problémafókuszú és az érzelemközpontú megküzdést különböztetik meg. A gondozásban élő gyermekekre ez utóbbi jellemző. Ezt akkor használja a gyermek, ha a helyzeten nem tud változtatni, ezért a benne lévő feszültséget, a negatív érzelmeit próbálja különféle módokon megszüntetni. Viselkedéses érzelemközpontú megküzdési stratégiák lehetnek a testmozgás, a munkába temetkezés, a szublimáció, a dühkitörés (bűnbakkeresés), az alkoholizálás és a drogok fogyasztása is (Dubela, 2012).
Egy 2005-ös kutatásban gyermekvédelmi gondozásban élő 10-14 és 15-18 évesek drog- és alkoholfogyasztásának felmérésével foglalkoztak. Ezen gyermekek családjainál minden deviáns magatartásforma magasabb arányban fordult elő, mint a kontroll csoportban. Az eredmények alapján a nevelőszülőknél élők 9,5%-a, a gyermekotthonokban élőknek pedig 28,5%-a gondolkozott már azon, hogy kárt tegyen magában. A gyermekotthonban élők drogfogyasztási, dohányzási és alkoholfogyasztási szokása gyakoribb, mint a nevelőszülőknél élőké. Nem hanyagolható el itt a kortársak hatása, mint lehetséges hajlamosító tényező (Elekes és Paksi, 2005 id. Csurgó, 2012). A családjukból kiemelt gyermekek 78,9%-a dohányzik naponta, míg a kontroll csoportnak csupán 26,2%-a. Az illegális szerek kipróbálási aránya nagyon magas a gyermekotthonokban (Csurgó, 2012).
Társadalmi kirekesztettség (nemzetközi kutatások)
A gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő fiatalok úgy tűnik nem kapják meg a szükséges szakmai segítséget, többségük nem sajátítja el az önálló élethez szükséges szerepeket, készségeket.
A gyermekvédelem élő gyerekek oktatási eredményeinek Svédországban nem sok figyelmet szentelnek. Nincs egy olyan egységes elvárási rendszer, amely olyan követelményeket támasztana a szakemberekkel szemben, hogy a gondozottak jobban teljesítsenek az iskolában (Höjer, 2008 id. Csurgó, 2012).
Az Egyesült királyságban a Social Exclusion Unit 2003-as becslései szerint a gondozásban felnövő gyermekeknek tízszer akkor esélyük van az iskolából való kihullásra, mint a családban felnövő társaiknak.
A „What Makes the difference?” kutatás keretein belül 250 gyermekvédelmi gondozásban élő gyermeket kérdeztek meg arról, hogy mennyire érzik „szülőinek” az állam által nyújtott gondozást. Az interjúk tanulsága szerint a gondozottak tapasztalatai eltérnek az állam törekvéseitől. Ezek a fiatalok leginkább arra vágynak, hogy valaki szeresse őket, valamint, hogy családtagnak érezhessék magukat. Azok a fiatalok, akik érezték a személyes támogatást 67%-ban folytatták tanulmányaikat 16 éves koruk után (Höjer, 2008 id. Csurgó, 2012).
Annak ellenére, hogy a pedagógusok részt vettek valamilyen gyermekvédelmi tárgyú képzésen, a többségük nem venné észre, ha egy gyermeket bántalmaznak és abban sem biztosak, hogy milyen esetekben kellene a gyermekvédelmi szakemberhez fordulniuk (Csurgó, 2012).
Egy spanyol kutatásban azt találták, hogy a gyermekvédelmi rendszerből kilépő fiatalok 9,4%-a állt valamilyen kábítószerfüggőség alatt, 7,8%-uk pedig alkalmi droghasználó volt (Casas és Montserrat, 2008 id. Csurgó, 2012).
Pygmalion effektus
A gyermekvédelemben élő fiatalokkal szembeni negatív megítélés, sztereotípia miatt fontos foglalkoznunk a pygmalion effektus jelenségével. A róluk alkotott negatív vélemények, tanári, gondozó vagy kortársak általi megbélyegzések megerősíthetik bennük az ezeknek megfelelő viselkedés kialakulását. A nevelők önkéntelenül is jobb tanulási feltételeket biztosítanak azoknak a tanulóknak, akiktől nagyobb iskolai sikereket várnak, többször dicsérik meg őket, elfogadóbbak hibázásaikkal szemben. A gyermekek dekódolják ezeket az üzeneteket, amiknek nagy hatása van későbbi személyiségfejlődésükre, énképükre, motivációikra. A rájuk aggatott szerepek önbeteljesítő jóslatként kísérhetik végig életüket.
A jelenség leírás Rosenthal (1969) nevéhez köthető, aki számos kísérlettel kimutatta, hogy a tanári elvásárok messzemenően befolyásolják a diákok teljesítményét. A negatív tanári hozzáállás, a gyermeknél „elváráshatásként” működik tovább. Tehát, ha sokszor azt mondják egy gyermeknek, hogy rossz, ha nem hisznek benne, egy idő után lemondva saját magáról, elfogadja a társadalom által ráaggatott szerepet.
Szavainknak tehát súlya, teremtő ereje van, vigyáznunk kell, hogy mire használjuk. Különösen, ha egy ilyen sérülékeny csoportról van szó, mint az állami gondozott gyermekek (Sallay, 1995).
Összefoglalva
A gondozásban felnövő gyermekek sokkal érzékenyebbek az őket érő negatív hatásokra. Minden elszenvedett kellemetlen helyzet, megbélyegzés, rossz szó, előítélet társaik, tanáraik, nevelőik részéről előhívják az elsődlegesen elszenvedett trauma érzését (családból való kiemelés, szeparáció elszenvedése), ami által ezeket a helyzeteket is másodlagos, valamint sokadlagos traumaként fogják megélni, értelmezni. Fontos lenne a társadalom érzékenyítése, s sajátos nevelési módszerek kialakítása ahhoz, hogy megfelelően tudjanak boldogulni, funkcionálni a későbbi életükben.
Hivatkozások
1. Csurgó,B., Hodosán, R., Rácz, A. és Szombathelyi, Sz. (2012). Gyermekvédelemben nevelkedettek társadalmi integrációs esélyei. Rubeus Egyesület. Budapest.
2. Dubela, N. (2012). Az állami gondozás krízisei. Nagyerdei Almanach. 2(3).
3. Herczog, M. (2013). Szakellátásban élő gyerekek és a korai iskolaelhagyás. Letöltve: 2018.11.26-án http://oktataskepzes.tka.hu/content/documents/Projektek/2013/QALL/qall_szakellatas _esl_herczog_maria.pdf
4. Rausch, A. (2013). Gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek és fiatalok néhány jellemző iskolai problémája. Iskolakultúra.2013(11). 101-116.
5. Rácz, A. (2014). Az előítéletes gondolkodás megjelenése a gyermekvédelemben. Esély. 2004(3). 24-47.
6. Sallay, H. (1995). Tanári szerepek percepciója: Egy általános iskolai felmérés tanulságai. Magyar Pedagógia. 95(3). 201-227.
Imre Dóra - okleveles pszichológus: A szakellátásban élő gyermekek a másodlagos és a sokadlagos traumatizáció tükrében
A pszichológiai tanácsadás kereteiben egy beszélgetés történik pszichológus munkatársunkkal. Egy gyógyító beszélgetés, amely segítséget tud nyújtani, ha:
- Életvezetési gondja van
- Érzelmileg megterhelő helyzetbe került
- Lehangolt, szorong valami miatt
- Munkahelyi, családi vagy párkapcsolati problémája van
- Tartós stressz miatt megterheltnek érzi magát
- Alvási problémái vannak
- Gyászfeldolgozásban
- Fóbiák esetében
- Kiégés esetében
- Önismeret fejlesztés esetében
- vagy ha csak szükségét érezzük, hogy valakivel megosszuk gondolatainkat
Kérdése van?
Írjon nekünk üzenetet!
Szolgáltatásaink
Kereteiben egy beszélgetés történik pszichológus munkatársunkkal. Egy gyógyító beszélgetés, amely segítséget tud nyújtani a megterhelt érzelmi helyzetben vagyunk, fontos döntés előtt állunk, tartós stresszel küzdünk, önismeretünket szeretnénk fejleszteni vagy ha csak szükségét érezzük, hogy valakivel megosszuk gondolatainkat.
Konzultáció díja online: 60 perc/8000 ft
Konzultáció díja online: 60 perc/10000 ft
A legnépszerűbb szolgáltatásunk az Autogén tréning -szimbólumterápiás elemekkel tanfolyamunk, amely egy relaxációs módszeren alapszik (A tanfolyam szimbólumterápiás elemekkel van kiegészítve). Az autogén tréning orvosi szempontból az egyik legjobban megalapozott relaxációs módszer, amely a test öngyógyító folyamatait erősíti (J.H.Schultz nevéhez kötődik). A rendszeresen végzett gyakorlatokkal saját erőnkből merítünk és létrehozzuk testi és lelki ellazultságunkat (belső
koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel). Testünk irányításán keresztül megtanuljuk, hogy életünk más területein is ugyanilyen hatékonysággal tudunk működni.
Tanfolyam díja: 7000 ft/alkalom
A legnépszerűbb szolgáltatásunk (több alkalmas), amely egy relaxációs módszeren alapszik. Az autogén tréning orvosi szempontból az egyik legjobban megalapozott relaxációs módszer, amely a test öngyógyító folyamatait erősíti (J.H.Schultz nevéhez kötődik). A rendszeresen végzett gyakorlatokkal saját erőnkből merítünk és létrehozzuk testi és lelki ellazultságunkat. Testünk irányításán keresztül megtanuljuk, hogy életünk más területein is ugyanilyen hatékonysággal tudunk működni.
A tanfolyam ára: 6000 ft/alkalom
Előadásokat tartunk a bullying és a stresszkezelés témakörében. A kortárs bántalmazás, a bullying preventív módszereivel végzünk kutatást és nyújtunk segítséget. Fontosnak tartjuk a jelenség megfelelő kommunikációját az érintett korosztályok felé és az időben alkalmazott szakszerű segítséget. Lehetőséget biztosítunk 45-50 perces tájékoztató előadásra a bullyingról (diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak), illetve anonim kérdőív formájában a bullying meglétének felmérésére a diákság körében.
A stresszkezelés témájában egy általános tájékoztatót követően játékos módszereken keresztül megismerkednek a résztvevők bizonyos stresszkezelő módszerekkel.
Az előadás díja egyenlőre megegyezés alapú!
A teszt információt ad az egyes területeken való jelenlegi állapotunkról, hozzáállásunkról, valamint a bennünk lévő megvalósítatlan lehetőségekről, vágyott állapotokról.
A különböző kategóriákon keresztül vizsgáljuk, hogy honnan indultunk és hova szeretnénk eljutni, milyen erőforrások állnak rendelkezésünkre.
A teszt nem képességet, intelligenciát vagy teljesítményt vizsgál, hanem feltérképezi a személyiséget, különböző szimbólumokon, kategóriákon keresztül.
Tesztfelvétel és elemzés ára: 5000 ft
Ebben a meditációban a lelkünk egyik legfontosabb rétegével, legmélyebb magjával foglalkozunk. Olyan személyekkel, fogalmakkal, problémakörökkel foglalkozunk, amelyek megnehezítik mindennapjainkat. Dolgozunk a bennünk lévő blokkol oldásán, transzformációján.
Ha úgy érzed elakadtál valamilyen életterületen, feldolgozatlan kapcsolataid, érzéseid vannak, szeretnéd elengedni szorongásaidat, fájdalmaidat, fordulj hozzánk bizalommal!
Meditáció ára: 5000 ft
Még több videó
Krízisek
A családból a szakellátásba való kerülést a gyermek mindenképpen krízisként éli meg. A kiemelés okai lehetnek többek között, az elhanyagolás, a szülők alkoholizmusa és egyéb pszichés problémái, a rossz szociális körülmények, a bántalmazás. Azonban akármilyen okból kifolyólag is történik a gyermek traumaként fogja megélni a helyzetet. Ebben a kritikus időszakban sérülékenyebbek, befolyásolhatóbbak, a bennük lévő feszültség pedig más-más tünetekben jelenhet meg. Az otthonok dolgozói sokszor számolnak be velük kapcsolatban depresszióról, szorongásról, impulzív reakciókról, agresszivitásról, amik az egyensúlyvesztés jelei.
A krízis egy lélektanilag megterhelő kritikus állapot, amely az adott pillanatban mindennél fontosabbá válik és a vele való szembenézést nem lehet elkerülni. Az egyén a szokásos problémamegoldó eszközeivel nem tudja megoldani a helyzetet, így új stratégiák kialakítására van szükség.
Megkülönböztetünk normatív és paranormatív kríziseket (Erikson, 1950 id. Dubela, 2012). Az előbbit a pszichoszociális fejlődés velejárójaként értelmezhetjük, amely meghatározott életkorban jelentkezik (pl. serdülőkori, életközép, időskori krízis). A különböző szakaszok közötti átmenetek az egyént új feladatok elé állítják, s ha sikeresen megoldják egy magasabb fejlettségi szintet érhetnek el, konfliktusmegoldási stratégiáik pedig bővülnek.
A szakellátásba való kerülést a paranormatív vagy akcidentális krízisek csoportjába sorolhatjuk. Ennek központi eleme a tárgyvesztés, mely egy érzelmileg kitüntetett helyzet, érzés, személy vagy dolog elvesztését jelenti.
A helyzet ellen az egyén védekezni próbál. Ha sikeresen megoldja a válsághelyzetet, akkor alakulhat ki a kreatív krízis, melyben problémamegoldó stratégiái gazdagodnak (pl. szublimáció). Ha azonban nem tudja megtalálni a megfelelő feldolgozási módot, akkor különböző tünetek alakulhatnak ki, amelyek többek között lehetnek az alvászavar, agresszió, szorongás, valamilyen függőség, evészavar vagy akár öngyilkossági késztetések.
A gyermekvédelmi gondozásban élő gyermekek helyzete nagyon hátrányosnak tekinthető, ugyanis életükben halmozottan fordulnak elő a kritikus élethelyzetek. Sérülékenyebbek a krízisállapotokra, ezért másodlagos- illetve sokadlagos traumatizációnak vannak kitéve.
A tárgyvesztés egyfajta gyászfeldolgozást is tartalmaz. Tehetetlennek érzik magukat, hiszen nincs beleszólásuk a történésekbe. Nem mondhatják meg, hogy mit szeretnének. Dühösek önmagukra, mert úgy érezhetik, hogy rosszak voltak és ezért kellett elszakadniuk a családjuktól. Dühösek a szüleikre, hiszen úgy gondolják, hogy ők a hibásak, mivel hagyták, hogy elvigyék őket. Dühösek a dolgozókra, hiszen úgy érzik, hogy ők döntenek a sorsukról, ők kényszerítik bele őket egy olyan helyzetbe, amiben nem szeretnének lenni (Dubela, 2012)
Korai iskolaelhagyás
Sok tanulmányban olvashatunk a állami gondozás és a korai iskolaelhagyás közötti összefüggésekről. Ezek a fiatalok egy védtelen, többszörösen hátrányos helyzetű, többféle problémával küzdő és sérülékeny csoporthoz tartoznak. Herczog Mária szakirodalmában megfogalmazza, hogy a gyermekvédelmi ellátás nem tudja jelentősen befolyásolni, megakadályozni ezt a veszélyt. A sikeres iskolabefejezés, valamint a továbbtanulás tekintetében a nevelőszülőknél élő gyermekek adatai a jobbak. A megbélyegzések miatt kortársaik körében sem találnak megtartó kapcsolatokra, tanáraik sem mindig tudják megfelelően, kellő empátiával és segítségnyújtással kezelni őket, így gyakran felléphet náluk az iskolakerülő magatartás (Jackson, 2011 id. Herczog, 2013).
Az oktatásban kevésbé akarják/tudják e fiatalok egyéni szükségleteit figyelembe venni, a megfelelő erőforrások és a megfelelő érdekeltség hiányában erre a területre kevés figyelem irányul. Egy 2009-ben végzett kutatás alapján elmondhatjuk, hogy a nevelőszülők elég magas hányada olyan kisebb településen él, amelynek oktatási rendszere fejletlen. Az eredmények szempontjából Budapesten, valamint Pest, Szabolcs és Borsod megyében kiemelkedően magas a nevelőszülők száma (Babusik, 2009 id. Herczog, 2013).
Herczog egy másik kutatást is említ, mely szerint 164 utógondozásba került fiatalt vizsgálva a megkérdeztettek 12,2%-a nem rendelkezett semmilyen iskolai végzettséggel, 21,8%-nak volt érettségije, 19,7%-nak másfajta végzettsége, 13,4%-ról pedig nem volt hozzáférhető információ. Az érettségizők 80%-a nevelőcsaládban élt, így összefüggést állapítottak meg a az iskolában maradás és a családi helyzet között (Herczog, 2013).
Az iskolához való negatív viszonyulás hátterében a gyermekek nem megfelelő szociábilitása is állhat. A családból való kiemelés, a környezetváltozás, a korábbi kapcsolatok megszakadása, a világban való bizalom elvesztése a nem biztonságos kötődés kialakulását foglalhatja magában. A családtól elszakadva új környezetbe, új iskolába kerül, az addig meglévő kötődési háló pedig sérül. A kortársak nem megfelelő fogadtatása révén a harag, a düh, a szeparáció érzését élhetik át. Az őket körülvevő stigmák miatt baráti körük a gyermekotthoni társaikra korlátozódhat le. Ezek a gyermekek állandóan ki vannak téve a kortársak bántalmazásának, így védekezésképpen támadó viselkedést választhatnak maguknak.
Rausch Attila a gondozásban élő gyermekek iskolai hozzáállását vizsgálta kérdőíves módszerrel. A kérdőívet 108, 8-20 év közötti állami gondozásban élő gyerek töltötte ki Pest és Komárom-Esztergom megyében. A mintában gyermekotthonokban és lakásotthonokban élők túlsúlyban voltak a nevelőszülőknél élőkhöz képest. A tanárok megítélése és az iskolai közösségbe történő beilleszkedés esetében nem mutatható ki szignifikáns különbség a nem állami gondozott gyermekekkel szemben. Tehát e kutatás szerint megállapítható, hogy a gyermekvédelemben élők nem érzik azt, hogy ne tudnának beilleszkedni vagy, hogy a tanárok megbélyegeznék őket. A mintában szereplő fiatalok 31,9%-a nem szokta magát magányosnak érezni, 40,7% néha, 11% elég gyakran, 16,5% pedig nagyon gyakran magányos. Megállapítható eredmény továbbá, hogy nagyobb arányban fordul elő köreikben agresszió, valamint gyakrabban érintettek verekedésben. Kortárskapcsolataik számában nem talált eltérést, kivéve abban, hogy kevesebb ellenkező nemű baráttal rendelkeznek (Rausch, 2013).
Előítéletes gondolkozás („Jó szülő-e az Állam?” kutatás)
A kutatás a gyermekvédelmi intézmények működéséért felelős legmagasabb szintű intézményvezetőire reprezentatív. Egy kvantitatív és egy kvalitatív szakaszból állt. Az előbbiben online kérdőíveket küldtek ki a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság címlistája alapján 89 működtetői címre (lefedi az országos szakellátási struktúrát, az intézményes és a nevelőszülői ellátásokat is). Az online kérdőíveket 89 szolgáltató vezetője kapta meg, ami 53 kérdést tartalmazott az intézményi férőhely létszámokról, valamint a kitöltő gyermekvédelemmel kapcsolatos attitűdjéről, hozzáállásáról is. 43 kitöltött kérdőív érkezett vissza. A 43 intézményvezető átlagosan 5600 dolgozó munkáját irányítja. Kiemelték, hogy nem állíthatják, hogy a vezetők gyermekvédelemmel kapcsolatos attitűdjei azonosok a dolgozók attitűdjeivel, azt azonban sejtik, hogy hatással lehet a beosztottak véleményére, az alkalmazott bánásmódokra és nevelési mintákra.
A kutatás kvalitatív részében 3 fókuszcsoportos interjút készítettek, mely csoportokat a következő szempontok szerint szervezték: fenntartók (állami, egyházi, civil), ellátástípus túlsúlya (nevelőszülői, gyermekotthoni) és a problémafókusz szerint. A csoportokba nevelői, gyermekfelügyelői és család-utódgondozói témakörben hívtak meg dolgozókat, ugyanis a vezetők véleménye mellett a dolgozókét is meg akarták ismerni.
Az eredmények a következőek: A kérdőíves kutatás során a vezetőket arra kérték, hogy írjanak 3 jelzőt a gyermekvédelemi szakellátásban élő gyermekekről és vérszerint családjaikról. A gyermekek személyiségére vonatkozóan a motiválatlanság szó fordult elő a legtöbbször. Ezen kívül a következő jelzőkkel azonosították a gyermekeket: érzelmileg labilisak, tanulási és beilleszkedési problémákkal küzdők, akaratgyengék, deviánsak, gyökértelenek, céltalanok,
szociálisan éretlenek, rossz személyiségállapotúak, semmiért nem kell megküzdeniük, irreális elvásárokat támasztanak a gyermekotthonokkal szemben, mindent készen kapnak. Az empatikus megnyilvánulásokra elenyésző választ kaptak.
A családokra a következő jelzők fordultak elő leggyakrabban: szegénység, együttműködés hiánya, szülői felelőtlenség, elhanyagolás, bűncselekmények, lecsúszott, perspektívátlan.
A kutatás interjús szakaszában a megkérdeztettek a gyermekvédelem működésének hiányosságaira és diszfunkcióira hívták fel a figyelmet. A dolgozók úgy vélik, hogy a szakemberek többsége nem vállal felelősséget a gyermekek iránt (a problémás gyermekkel akkor van a legkönnyebb dolguk, ha nincs bent az intézetben). Azt mondták, hogy a szakemberekben nincs igény foglalkozni a gyermekekkel. Eszköztelennek érzik magukat, valamint az együttműködés hiányát is tapasztalják. Tehát megállapítható, hogy a gondozásban élő gyermekeknek a társadalmi sztereotípiákon kívül gondozóik ítéleteivel is meg kell küzdeniük (Rácz, 2014).
Káros szenvedélyek, mint megküzdési stratégia
A személyi és tárgyi veszteségeket gyászmunka során dolgozzuk fel, amihez azonban időre és megküzdési stratégiákra van szükségünk. Lazarus (1966) és munkatársai bevezették a megküzdés fogalmát, ami a megterhelésekkel való szembenézést jelenti. Olyan mechanizmusok, amelyek segítségével a stressz mérsékelhető. A problémafókuszú és az érzelemközpontú megküzdést különböztetik meg. A gondozásban élő gyermekekre ez utóbbi jellemző. Ezt akkor használja a gyermek, ha a helyzeten nem tud változtatni, ezért a benne lévő feszültséget, a negatív érzelmeit próbálja különféle módokon megszüntetni. Viselkedéses érzelemközpontú megküzdési stratégiák lehetnek a testmozgás, a munkába temetkezés, a szublimáció, a dühkitörés (bűnbakkeresés), az alkoholizálás és a drogok fogyasztása is (Dubela, 2012).
Egy 2005-ös kutatásban gyermekvédelmi gondozásban élő 10-14 és 15-18 évesek drog- és alkoholfogyasztásának felmérésével foglalkoztak. Ezen gyermekek családjainál minden deviáns magatartásforma magasabb arányban fordult elő, mint a kontroll csoportban. Az eredmények alapján a nevelőszülőknél élők 9,5%-a, a gyermekotthonokban élőknek pedig 28,5%-a gondolkozott már azon, hogy kárt tegyen magában. A gyermekotthonban élők drogfogyasztási, dohányzási és alkoholfogyasztási szokása gyakoribb, mint a nevelőszülőknél élőké. Nem hanyagolható el itt a kortársak hatása, mint lehetséges hajlamosító tényező (Elekes és Paksi, 2005 id. Csurgó, 2012). A családjukból kiemelt gyermekek 78,9%-a dohányzik naponta, míg a kontroll csoportnak csupán 26,2%-a. Az illegális szerek kipróbálási aránya nagyon magas a gyermekotthonokban (Csurgó, 2012).
Társadalmi kirekesztettség (nemzetközi kutatások)
A gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő fiatalok úgy tűnik nem kapják meg a szükséges szakmai segítséget, többségük nem sajátítja el az önálló élethez szükséges szerepeket, készségeket.
A gyermekvédelem élő gyerekek oktatási eredményeinek Svédországban nem sok figyelmet szentelnek. Nincs egy olyan egységes elvárási rendszer, amely olyan követelményeket támasztana a szakemberekkel szemben, hogy a gondozottak jobban teljesítsenek az iskolában (Höjer, 2008 id. Csurgó, 2012).
Az Egyesült királyságban a Social Exclusion Unit 2003-as becslései szerint a gondozásban felnövő gyermekeknek tízszer akkor esélyük van az iskolából való kihullásra, mint a családban felnövő társaiknak.
A „What Makes the difference?” kutatás keretein belül 250 gyermekvédelmi gondozásban élő gyermeket kérdeztek meg arról, hogy mennyire érzik „szülőinek” az állam által nyújtott gondozást. Az interjúk tanulsága szerint a gondozottak tapasztalatai eltérnek az állam törekvéseitől. Ezek a fiatalok leginkább arra vágynak, hogy valaki szeresse őket, valamint, hogy családtagnak érezhessék magukat. Azok a fiatalok, akik érezték a személyes támogatást 67%-ban folytatták tanulmányaikat 16 éves koruk után (Höjer, 2008 id. Csurgó, 2012).
Annak ellenére, hogy a pedagógusok részt vettek valamilyen gyermekvédelmi tárgyú képzésen, a többségük nem venné észre, ha egy gyermeket bántalmaznak és abban sem biztosak, hogy milyen esetekben kellene a gyermekvédelmi szakemberhez fordulniuk (Csurgó, 2012).
Egy spanyol kutatásban azt találták, hogy a gyermekvédelmi rendszerből kilépő fiatalok 9,4%-a állt valamilyen kábítószerfüggőség alatt, 7,8%-uk pedig alkalmi droghasználó volt (Casas és Montserrat, 2008 id. Csurgó, 2012).
Pygmalion effektus
A gyermekvédelemben élő fiatalokkal szembeni negatív megítélés, sztereotípia miatt fontos foglalkoznunk a pygmalion effektus jelenségével. A róluk alkotott negatív vélemények, tanári, gondozó vagy kortársak általi megbélyegzések megerősíthetik bennük az ezeknek megfelelő viselkedés kialakulását. A nevelők önkéntelenül is jobb tanulási feltételeket biztosítanak azoknak a tanulóknak, akiktől nagyobb iskolai sikereket várnak, többször dicsérik meg őket, elfogadóbbak hibázásaikkal szemben. A gyermekek dekódolják ezeket az üzeneteket, amiknek nagy hatása van későbbi személyiségfejlődésükre, énképükre, motivációikra. A rájuk aggatott szerepek önbeteljesítő jóslatként kísérhetik végig életüket.
A jelenség leírás Rosenthal (1969) nevéhez köthető, aki számos kísérlettel kimutatta, hogy a tanári elvásárok messzemenően befolyásolják a diákok teljesítményét. A negatív tanári hozzáállás, a gyermeknél „elváráshatásként” működik tovább. Tehát, ha sokszor azt mondják egy gyermeknek, hogy rossz, ha nem hisznek benne, egy idő után lemondva saját magáról, elfogadja a társadalom által ráaggatott szerepet.
Szavainknak tehát súlya, teremtő ereje van, vigyáznunk kell, hogy mire használjuk. Különösen, ha egy ilyen sérülékeny csoportról van szó, mint az állami gondozott gyermekek (Sallay, 1995).
Összefoglalva
A gondozásban felnövő gyermekek sokkal érzékenyebbek az őket érő negatív hatásokra. Minden elszenvedett kellemetlen helyzet, megbélyegzés, rossz szó, előítélet társaik, tanáraik, nevelőik részéről előhívják az elsődlegesen elszenvedett trauma érzését (családból való kiemelés, szeparáció elszenvedése), ami által ezeket a helyzeteket is másodlagos, valamint sokadlagos traumaként fogják megélni, értelmezni. Fontos lenne a társadalom érzékenyítése, s sajátos nevelési módszerek kialakítása ahhoz, hogy megfelelően tudjanak boldogulni, funkcionálni a későbbi életükben.
Hivatkozások
1. Csurgó,B., Hodosán, R., Rácz, A. és Szombathelyi, Sz. (2012). Gyermekvédelemben nevelkedettek társadalmi integrációs esélyei. Rubeus Egyesület. Budapest.
2. Dubela, N. (2012). Az állami gondozás krízisei. Nagyerdei Almanach. 2(3).
3. Herczog, M. (2013). Szakellátásban élő gyerekek és a korai iskolaelhagyás. Letöltve: 2018.11.26-án http://oktataskepzes.tka.hu/content/documents/Projektek/2013/QALL/qall_szakellatas _esl_herczog_maria.pdf
4. Rausch, A. (2013). Gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek és fiatalok néhány jellemző iskolai problémája. Iskolakultúra.2013(11). 101-116.
5. Rácz, A. (2014). Az előítéletes gondolkodás megjelenése a gyermekvédelemben. Esély. 2004(3). 24-47.
6. Sallay, H. (1995). Tanári szerepek percepciója: Egy általános iskolai felmérés tanulságai. Magyar Pedagógia. 95(3). 201-227.
Imre Dóra - okleveles pszichológus: A szakellátásban élő gyermekek a másodlagos és a sokadlagos traumatizáció tükrében
A pszichológiai tanácsadás kereteiben egy beszélgetés történik pszichológus munkatársunkkal. Egy gyógyító beszélgetés, amely segítséget tud nyújtani, ha:
- Életvezetési gondja van
- Érzelmileg megterhelő helyzetbe került
- Lehangolt, szorong valami miatt
- Munkahelyi, családi vagy párkapcsolati problémája van
- Tartós stressz miatt megterheltnek érzi magát
- Alvási problémái vannak
- Gyászfeldolgozásban
- Fóbiák esetében
- Kiégés esetében
- Önismeret fejlesztés esetében
- vagy ha csak szükségét érezzük, hogy valakivel megosszuk gondolatainkat
Kérdése van?
Írjon nekünk üzenetet!
Szolgáltatásaink
Kereteiben egy beszélgetés történik pszichológus munkatársunkkal. Egy gyógyító beszélgetés, amely segítséget tud nyújtani a megterhelt érzelmi helyzetben vagyunk, fontos döntés előtt állunk, tartós stresszel küzdünk, önismeretünket szeretnénk fejleszteni vagy ha csak szükségét érezzük, hogy valakivel megosszuk gondolatainkat.
Konzultáció díja online: 60 perc/8000 ft
Konzultáció díja online: 60 perc/10000 ft
A legnépszerűbb szolgáltatásunk az Autogén tréning -szimbólumterápiás elemekkel tanfolyamunk, amely egy relaxációs módszeren alapszik (A tanfolyam szimbólumterápiás elemekkel van kiegészítve). Az autogén tréning orvosi szempontból az egyik legjobban megalapozott relaxációs módszer, amely a test öngyógyító folyamatait erősíti (J.H.Schultz nevéhez kötődik). A rendszeresen végzett gyakorlatokkal saját erőnkből merítünk és létrehozzuk testi és lelki ellazultságunkat (belső
koncentrációval és önmagunkra irányuló passzív figyelemmel). Testünk irányításán keresztül megtanuljuk, hogy életünk más területein is ugyanilyen hatékonysággal tudunk működni.
Tanfolyam díja: 7000 ft/alkalom
A legnépszerűbb szolgáltatásunk (több alkalmas), amely egy relaxációs módszeren alapszik. Az autogén tréning orvosi szempontból az egyik legjobban megalapozott relaxációs módszer, amely a test öngyógyító folyamatait erősíti (J.H.Schultz nevéhez kötődik). A rendszeresen végzett gyakorlatokkal saját erőnkből merítünk és létrehozzuk testi és lelki ellazultságunkat. Testünk irányításán keresztül megtanuljuk, hogy életünk más területein is ugyanilyen hatékonysággal tudunk működni.
A tanfolyam ára: 6000 ft/alkalom
Előadásokat tartunk a bullying és a stresszkezelés témakörében. A kortárs bántalmazás, a bullying preventív módszereivel végzünk kutatást és nyújtunk segítséget. Fontosnak tartjuk a jelenség megfelelő kommunikációját az érintett korosztályok felé és az időben alkalmazott szakszerű segítséget. Lehetőséget biztosítunk 45-50 perces tájékoztató előadásra a bullyingról (diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak), illetve anonim kérdőív formájában a bullying meglétének felmérésére a diákság körében.
A stresszkezelés témájában egy általános tájékoztatót követően játékos módszereken keresztül megismerkednek a résztvevők bizonyos stresszkezelő módszerekkel.
Az előadás díja egyenlőre megegyezés alapú!
A teszt információt ad az egyes területeken való jelenlegi állapotunkról, hozzáállásunkról, valamint a bennünk lévő megvalósítatlan lehetőségekről, vágyott állapotokról.
A különböző kategóriákon keresztül vizsgáljuk, hogy honnan indultunk és hova szeretnénk eljutni, milyen erőforrások állnak rendelkezésünkre.
A teszt nem képességet, intelligenciát vagy teljesítményt vizsgál, hanem feltérképezi a személyiséget, különböző szimbólumokon, kategóriákon keresztül.
Tesztfelvétel és elemzés ára: 5000 ft
Ebben a meditációban a lelkünk egyik legfontosabb rétegével, legmélyebb magjával foglalkozunk. Olyan személyekkel, fogalmakkal, problémakörökkel foglalkozunk, amelyek megnehezítik mindennapjainkat. Dolgozunk a bennünk lévő blokkol oldásán, transzformációján.
Ha úgy érzed elakadtál valamilyen életterületen, feldolgozatlan kapcsolataid, érzéseid vannak, szeretnéd elengedni szorongásaidat, fájdalmaidat, fordulj hozzánk bizalommal!
Meditáció ára: 5000 ft
Még több videó
A foglalkozásokat, tanfolyamokat diplomával, oklevéllel rendelkező szakmailag elismert pszichológusok vezetik.
A weboldal elemzési, analitikai bővítményeket használ.
Ügyfeleink adatait titkosítva, biztonságosan kezeljük, harmadik személynek nem kerülnek ki.
Oldalunkon található illusztráció megnevezésű képek forrása: Canva.com